Szénből aranyat

II. fejezet

      A hazafele úton apu végig csöndes volt, de persze meghallgatta a beszámolónkat a napról, csak épp nem reagált rá semmit... Mindössze néhány "aha, az jó"-t szúrt oda nekünk. Kezdtem megijedni, hogy valami komolyabb baj történt. Végül megérkeztünk a mi kis egyszerű falusi házunkba. A kutyánk, Szotyi farkát csóválva köszöntött minket. Anyu már a konyhában várt minket, kérte, hogy üljünk le, mondanak valamit. A feszültség fokozódott.

-Tudjátok, hogy ez egy eléggé szegény, kis falu.-kezdte anya- És mi rendesen dolgozunk a pénzünkért, nem vagyunk szegények, el tudjuk tartani magunkat rendesen, de ha jön egy jó lehetőség, azt természetesen elfogadjuk. Apátok egy nagyon tehetséges orvos, ezzel a tudással sokkal többre is vihetné. Ma reggel kaptunk egy hívást, miszerint akadna egy hely számára, ahol sokkal nagyobb eredményt tudna elérni.

-És hol? -kérdezte Linda.

-Elég messziről, Budapestről hívtak.-felelte apu-Anyátokkal úgy döntöttünk, hogy ezt muszáj elvállalnom.

-Mi?! Ez most akkor azt jelenti, hogy elköltözünk? -kérdeztem. Most mártényleg megijedtem. Mindenünk itt van ebben az aprócska faluban. Az összes ismerős, rokon, barát, szép emlékek, minden ide köt minket.

-Igen. A jó hír az viszont, hogy az ikrek szüleit is felhívták, ők is költöznek. Egy barátságos lakótelepi házba költöznek, velünk szembe. Így velük minden nap találkozhattok. Ráadásul beirattunk titeket egy erős iskolába is.

-Máris? Dehát mikor utazunk?-értetlenkedtem.

-Holnap kicsim. Már elkezdtünk pakolni, még van rá bőven időtök, hogy elbúcsúzzatok azoktól, akiktől szeretnétek.

Linda rögtön sírva fakadt, és berohant a szobájába. Az én szemem is könnyes lett, de még igazán nem fogtam fel, mi is történik. De tudtam, hogy gyorsan cselekednem kell, átszaladtam Bettiékhez. Az ikrek már ott voltak. Egymásra borulva sírtak. Mikor megláttam őket, akkor fogtam fel csak igazán, mi történik. Elköltözünk. Budapestre, ami autóval innen vagy négy óra, a kevés autóút miatt. Nem fogunk visszajönni már, csak nagyon ritkán. Ez most az elválás pillanata. Én is zokogva melléjük borultam. Az volt addigi életem legrosszabb napja. Megválni az otthonodtól, ahol születésed óta élsz, megválni a helytől, amin kívül még sosem jártál, leírhatatlan. Minden emlékünk idekötött minket.

Holnaptól tudtam, egy új, más élet kezdődik.

Akkor még nem is sejtettem, mennyire más...

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat