Szénből aranyat

I. fejezet

Kedves Bloggereim, elmesélem, hogy történt:

   -Gabriella! Ébresztő! Mindjárt fél nyolc! Mégis mit fognak szólni a tanáraid, ha rögtön a tavaszi szünet utáni első napon elkésel?! Azzonnal kelj fel!- na igen, úgy nézett ki, anyu már kezdett dühös lenni... Dehát tehettem én róla, hogy egyszer sem hallottam meg az ébresztőórámat, ahogyan a One Direction Up All Night-ja szól bellőle? (Nem vagyok rajongó, de ébresztésnek pont jó... :)) Gyorsan lemosakodtam, kifésültem hosszú világosbarna hajam. Ráadásul utána még jött a szokásos reggeli dilemmám is, hogy mit vegyek fel?, mihez?, milyen legyen a hajam?, a fehér, vagy a fekete csizmámat vegyem? stb. A külsőm szerintem teljesen átlagos... Nem vagyok túlsúlyos, de nem is vagyok kimondottan modell alkat, alacsony magasságommal. Végül egész gyorsan elkészültem. Szerencsémre a suli gyalog is csak öt percre van, úgyhogy még bőven beértünk tesómmal, Lindával, pláne, hogy apa elvitt minket autóval, mert pont útbaesett neki. Kis falvak áldása. :) Mit ne mondjak, nem mondanám magam egyáltalán strébernek, de imádok iskolába járni, főleg az osztályom miatt (imádom őket egytől-egyig!) , másrészt a tanárok is egész kedvesek, jófejek.

   Épp mikor a bejárathoz értünk, megláttam az utcába épp bekanyarodó "iker barátnőimet" Karolínát(Lanát), és Katarínát(Katet). Lanát hivatalosan is a legjobb barátnőm, a szünetben is telefonon tartottuk a kapcsolatot, míg Katarínával, a szüleikkel síelni voltak. Az ikrekről annyit, hogy ők sokkal inkább modell-alkatúak. Magasak, egyenes mélyszőke hajjal, sötétkék szemmel, világos bőrrel, és kifogástalan alakkal. Nagyon hasonlítanak egymásra, távolról én is csak a ruháikról tudom őket megkülönböztetni. Mindketten elkezdtek integetni, mikor megláttak, és a nyakamba borultak. Már nagyon hiányoztak. Rögtön folytattuk a beszélgetéseket, amit telefonon abbahagytunk, a téma Kat első fiúja, Chris volt, akivel Ausztriában ismerkedett meg a szünetben. Elmondása szerint teljesen beleszeretett, csomószor együtt mentek fel a felvonón, és beszélgettek, de sajnos a románc nem tarthatott öt napnál tovább, ugyanis a fiú visszautazott a szüleivel Romániába. Persze megbeszélték, hogy néha írnak egymásnak, de Kat teljesen kikészült. Megértem... Hármunk közül ő volt az első, akinek barátja volt,  szerette, de az egész hamar véget ért.

  Miközben mentünk be az osztályba végig vígasztalgattuk, de nem tudtunk mit tenni, úgy látszik, teljesen depresszióba zuhant. Még az sem derítette jobb kedvre, amikor beértünk a terembe, és néhány fiú, amint meglátta elkezdte énekelni neki a Don't Worry, Be Happy című slágert. Ez aranyos volt tőlük. :) A gyerekesebbek viszont Chris Brown számokat nyomattak, nem fogták fel, mennyire rossz most Katnek... Majd csak felnőnek valamikor... :) 

-Sziasztok! Hogy telt a szünetetek? - jött oda hozzánk a "szoros baráti körünk" negyedik tagja (és Kat LB-je), Betti. A szünetben Izraelbe utazott, teljesen lebarnult, sötétbarna haja pedig kicsit világosabb színt kapott. A csaknem síró barátnőnkre, majd a Chris Brownt bömböltető fiúkra. 

-Ezt azonnal kapcsoljátok ki! Borzasztó gyerekesek vagytok! Semmi érzésetek sincs! Az ilyenek, mint ti ne csodálkozzanak, hogyha egyetlen örök társuk max. a mobiljuk lesz...-ezt az egészet nem ordítva mondta, egyszerűen csak határozottan. A fiúk rögtön kikapcsolták a zenét. Nem kérdéses, Betti a leg talpraesettebb közöttünk. 

   A tanórák jól teltek, nem feleltünk semmiből, de persze azért a tanárokon már érezhető volt, hogy na most aztán kezdődik a másokdik félévi hajrá. Nekünk szerencsére nem igazán kellett semmitől se tartanunk, majdnem mindenből ötösök voltunk félévkor is. Hetedik volt, és az akkori év végi jegyek már beleszámítanak a felvételire vitt pontjainkoz, tehát nagyon hajtanunk kellett... Mint már mondtam, a tanárok nagyon kedvesek kivétel nékül, úgyhogy gondoltam, ez nem lesz olyan nehéz. Meg hát ez is a kis falu előnye... A tanáraink vagy a szüleink barátai voltak, vagy akár még az ő tanáraik is, de lényeg, hogy itt mindenki ismer mindenkit, és az egész hangulat családias.

  A lányokkal épp indultunk néptáncra, és tovább elemezgettük a Chris ügyet, amikor megláttam aput a suli bejáratánál. Ilyenkor még dolgozni szokott (orvos, az ikrek szüleivel együtt), úgyhogy nem nagyon értettem mit keres itt.

-Szia apu!

-Szia kicsim! Sziasztok lányok! Nos, haza kéne jönnöd. Elég fontos dolgot szeretnénk veletek közölni. Kérlek hívd ki a húgodat, is és ma ha lehet, hagyjátok ki a néptáncot!

Na én már tényleg nem értettem, mi történik. Visszarohantam Lindáért, amikor visszaértem már csak Bettit találtam ott, apuval.

-Lanáék hol vannak?-kérdeztem. Itt hagytak volna köszönés nélkül?

-Szüleik vitték el őket autóval, azt mondták sürgős... Úgy néz ki, ma egyedül kell mennem néptáncra. Csókolom! Szia Gabi!-köszönt el. 

   Reméltem, az hogy az ikreket is ilyen hirtelen hazahívták, csak puszta véletlen.

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat